Ma már semmi sem állhatott utamba, hogy elkészítsem egyik kedvenc ételemet, a rakott karfiolt. Minden hozzávaló a helyszínen, leszámítva a tejfölt, mert mint olyan, itt nem létezik, valamint a normális, nem édes, nem műanyag, és nem papír ízű finom fehér kenyeret. Mindenki lelépett, egyedül alkothattam a konyhában. Azért az a tudat megnyugtat ilyenkor kicsit, hogy nem kell egy egész családra, hanem csak magamra főznöm, és ha elrontom, max kuka, és veszek egy mirelit pizzát a boltban. Persze a siker alapja az optimizmus, ezért eszem ágában sem volt ma mirelit pizzát ebédelni.

A mosatlan, és a rumli mellesleg nem volt kicsi, amit tegnapról átörökítettek nekem a lakótársak. :((( Olykor el is gondolkodom, hogy a tiszta edények, amik elférnek egy picike szekrényben, miután bekoszosodnak, hogy képesek az egész mosogatót, az asztalt, és az egész pultot úgy beteríteni hogy egy gyufaszálat se lehet beejteni közéjük ... Valamit dumáltak annó fizika órán az entrópiáról, de nem gondoltam, hogy az életben ennyire dúrva lesz ...

Miután mindent elmostam, elpakoltam, hozzá is fogtam a főzéshez. Ekkor már két óra volt, és annyira éhes voltam, hogy éreztem ahogy a hasamat belülről szívja össze a vákum. Még utolsó erőmmel megpucoltam a karfiolt, és odatettem főni, majd a nagy fáradtsággal beszerzett kenyérmorzsát megpirítottam, mindezeket összeszereltem egy tűzálló edénybe - illetve akkor még csak remélem hogy tűzálló - és be a sütőbe. Már majd éhen haltam, mire kész lett. Meg kell hagyni, a natúr joghurt savanykás íze kicsit redukálta az élményérzetem, de azért így is magyon jól sikerült. További érdekes, dilettánsok által is egyszerűen elkészíthető ételrecepteket várok lentebb a megjegyzésekbe :) Viszlát holnap ...