Tegnap megvolt a szóbeli vizsga része is a spanyol tanfolyamnak, hétfőn meg az írásbelivel küszködtünk. Tegnap este a csoport testületileg elment megünnepelni a még koránt sem biztos sikereket, de azért mindenki reméli a legjobbakat. Egyébként ő itt a csoport:


Balról kezdve fönt - két osztrák csajszi, Gerti, és Doris, középen a tanárnő, mellette barna kabátban az orosz csajszi, Anna, a mellette lévőt  nem ismerem ... A fehér pólós srác az Antonius, ő az egyiptomi srác, és a szakállas face  pedig Valentino, Olaszország táborát erősíti.
Viszonylag szerencsésnek mondhatom magam a mindössze hat fős létszám miatt, mert így tényleg nagyon produktív volt a tanulás.

Most már gőzerővel beindul a diplomamunka gyártás, és nagy a lelkesedésem is. Rengeteg angol cuccot fordítgatok, és néha már azt hiszem, elveszek a részletekben. Remélem, egyszer majd csak összeáll a kép :) Sőt, azt mégjobban, hogy még a leadási határidő előtt ...

Ma gondoltam, nem megyek be az egyetemre, mert itthon jobban tudok tanulni. Annyi volt a gond, hogy pont az ablakunk alatt kezdtek el hatalmas lelkesedéssel betont törni nagy légkalapácsokkal. Majd megőrültem a zajban. Tök hosszú utcában lakunk, könyörgök, miért az én ablakom alatt? Később ezt is megértettem, mikor elzárták a vizet is. :((( Már teljesen beleéltem magam, hogy rakott karfiolt sütök ebédre, és erre nincs víz. Bravó. Pedig beszereztem már hozzá mindent, és különösen büszke vagyok a zsemlemorzsára, mert ahhoz elég viszontagságos úton jutottam hozzá. Na nem azért mert valami hiánycikk lenne ez is, mint a tejföl, csak egyszerűen elfelejtettem megézni a szótárban, hogy hogy van spanyolul. Mikor már egy fél órája keresgettem a polcok között, és nem találtam, eldöntöttem, hogy megkérdezem. Igen ám, de hogy magyarázzam el?! Végül már nem emlékszem, miket hordtam ott össze - vissza az eladónak, de fáradtságos szónoklatomat végül siker koronázta, mert a fejéhez kapott, és intett, hogy kövessem, és elvezetett a megfelelő polchoz. Végtelenül boldog voltam. Mondjuk azért álmomban sem gondoltam volna, hogy egy zacskó morzsának így lehet örülni és mindezért ennyit kellett utazni ...