Nah mind1, az elmúlt hétvégét viszont mindenképp szeretném megosztani azokkal, akik ide tévednek ...
Vadász tanár úr javaslatára látogatást tettem a Barcelonától egy órányi vonatozásra található Montserrat nevű helye, amely fent található a hegyekben, és egy híres monostor és zarándokhely egyébként. A külvárost is már elhagyva, hegyeken, völgyeken át visz az út, majd már egy órányi zakatolás után megáll a vonat, és innen vagy fogaskerekűvel, vagy libegővel juthatunk fel Montserrat-ba. Én a libegőt választottam, és nem bántam meg, a látvány lenyűgöző volt ...
A hegy csúcsán található a monostor, ahol a nevezetes Fekete Madonna szobor található. A kicsit borús idő ellenére is rengeteg látogatót, túristát és kirándulót vonz a hely. Mindamellett rengeteg hegymászót is láttam lefelé jönni a hegyről, kicsit irigyeltem is őket ...
Indulásom reggelén utamat az Espanya tér felé vettem, mert innen indul az a vonat, amire szükségem volt. Az az igazság, hogy mivel itt minden olyan hatalmas, nem volt túl egyértelmű, hol is kell átszállnom. Véletlenül meghallotta egy srác, hogy épp Montserrat felől érdeklődöm a járókelőktől, mire odalépett hozzám, és közölte, hogy ő is oda igyekszik, csak még egy barátját várja, ha gondolom, tartsak velük. Ennek nagyon megörültem. Hamarosan az amigoja is előkerült, úgyhogy hárman céloztuk meg a jegypénztárt. A vonatok óránként járnak, és csak a rend kedvéért, de nekünk 58 percet kellett várni a vonatra. (Murphy mindenhol megtalálsz?? ) A srácok elmesélték, hogy Dél-Amerikából, illetve Uruguay-ból vándoroltak be Spanyolorszógból még évekkel ezelőtt. Egyikük állatorvos, a másik pincér egy kávézóban. Nagyon kedvesek voltak, úgy kezeltek, mint ha már vagy 1000 éve ismernénk egymást. Kaptam tonhalas bagettet, meg dobozos kólát, mondván, ha meg akarjuk mászni a hegyet, kell az erőnlét :)
A táj továbbra is lenyűgöző volt, nem győztem kattintgatni a gépem ...
Egy erdei ösvény vezetett fel egy hegygerincren a monostor tövéből, ahol szinte hömpölygött a tömeg. Ahogy emelkedett az út, úgy szépen lassan az emberek is kikoptak az útról. Végre kezdett a csend eluralkodni a tájon, ami már nagyon hiányzott, mert nagy város ide, metropolisz oda, a zajt egyszerűen nem lehet kikapcsolni itt, bárhova mész.
Mi kitartóan gyalogoltunk (gyomrunkban a tonhalas szendóval), és a látvány nem is maradt el a végén ... Az az igazság, a fotók nem adják vissza az ott látottakat, de
higgyétek el, lélegzetelállító volt ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.