Visszatérve a tibidaboi kirándulásra. Reggel vonattal indultunk útnak a hegy lábához, ahonnan fogaskerekű vasút vitt minket tovább. Meglepetésemre roppant népszerű a hely a triálosok körében is, úgyhogy a fogaskerekűnket néhány biciklistával kellett megosztanunk. 10 percig ment a fogaskerekű. MEgjegyzem, full automatikus a jármű, nincs benne sofőr, magától nyitja az ajtajait, majd mikor úgy gondolja, hogy már megtelt a kocsi, elindul a hegyre, és vissza. Mikor felértünk a hegyre, gyönyörű kilátás fogadott. 15 perces hegymenet, és elértünk a telekommunikációs tornyot, egészen a tövébe be lehetett menni. Valahogy innen az ablakból nem gondoltam,hogy akkora nagy ...
A torony mellett továbbhaladva még 20 prc séta hegyen-völgyön át, majd elém tárult végre Tibidabo. Kissé mókás az összkép, egyszerre látni az óriáskereket, és a hatalmas apátságot. Kissé vicces, hogy egymástól 100 m-re épültek. De hát biztos, így szeretik ...
Hazafelé úgy döntöttünk, nem megyünk a fogaskerekűvel, hanem majd legyalogolunk, hiszen olyan szép idő van. A kalauz egy órás sétát jósolt. Mi 4 óra alatt hoztuk össze, mert túl sok volt út közben az elágazás, és szerintem nincs eléggé kitáblázva ...
Végül este 7-re csak hazaértem, José szerint erősen leégve a Naptól ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.