Pattanásig feszülő idegek, az íróasztalom teli UML diagramokkal, és adatbázistervekkel, a fejem már néha azt sem tudom, hol áll és teljes a kilátástalanság. Volt régen egy gyerek műsor a TV-ben, abban mindig at kérdezték ,hogy "hogy lesz ebből mese?" - na, néha nekem is ez jut eszembe ...
Ma hatkor keltem, be az egyetemre és este 10-kor jöttem meg, bár ma viszonylag tudtam haladni a dolgokkal. Na jó, sajnálni azért nem kell, a könyvek közé becsempésztem a mászócipőt, délután 17.00 -17.50 -ig volt egy kis mászóedzés a suliban. Most voltam először ilyen hivatalos tanóra keretében. Egy középkorú muki tartja, eléggé kemény, de élveztem, meg már önmagában azt is, hogy felállhattam a gép elől.
Van egy rossz megérzésem, az elkövetkező napokban / hetekben sem lesz másképp a daily routin, úgyhogy kissé egyhangúak lesznek a blogbejegyzések ...
Nah, azért nem kell aggódni, hogy kompenzáljam a sok panaszkodásomat, - amit előre borítékolok, hogy képtelen leszek mellőzni - azt találtam ki, inkább felelevenítem az elmúlt hetek történéseit, amit az én kedves Lindámmal követtem el, merthogy annyi szép helyen jártunk, többek között Granadában, Tossában, Porta Venturában, a Barcelona mellett található Montjuic hegyen és még sorolhatnám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.