Egyben kissé szomorú is vagyok. Holnap indulok haza. Na nem mintha már nem várnám ezt is úgy, hogy tűkön ülök közben, de csak itt marad egy darab az életemből, aztán minden búcsú nehéz.
Egyébként a gépem holnap 6kor indul Bécsbe, tehát 4-re ott kell lenni a reptéren, ami annyit tesz, hogy a belvárosból fél4-kor kell hajnalban elindulni.
Lesz egy kis búcsúbuli , ahova pár kedves ismerősömet meghívtam, és azt tervezem, hogy majd így kibekkelem az időt hajnalig. Délután próbáltam aludni, de vagy az izgalomtól, vagy a fáradtságtól, vagy mindkettőtől, de nem igazán ment.
Végezetül álljon itt néhány életkép a számomra oly kedvessé vált Campusról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.