sanyika barcelonában

Igen ez még tegnap történt, de már nem volt kedvem billentyűt ragadni hajnalban ...

Mikor tegnap esti kis beszámolómat pötyörésztem már csepegett a bojler a konyhában, de gondoltam ,alá teszek egy lavort, aztán reggelig ellesz magának, majd kezdenek vele valamit akik értenek hozzá, nem nagyon törődtema dologgal. Lefekvés előtt azért mégránéztem egyszer, hogyminden rendben van-e. Sajnos nem volt, úszott azegész konyha, és a csöpögés kicsit kezdett nagyobbméreteket ölteni. ELkezdtem feltörölni a vizet, és 15 perc harc után a felmosóval el is jutottam a hiba forrásáig. Próbálgattam elzárni, meg ilyenek a szelepeket, de valami tömítés úgy gondolta, a legjobb, amit tehet, hogy az éjjszaka kellős közepén adja fel a harcot. Kedves José barátunk meg épp alvást színlelt egyik kedves munkatársnőjével, úgyhogy először nem akartam nagyon megzavarni őket. További 15 perc harc, aztán beismertem, hogy ez most nem fog menni. Persze a neten kereshettem volna "hogyan szereljünk meg hajnali háromkor bojlert előtanulmányok nélkül címmel", de tekintve konyha vízszintjét, nem tűnt úgy, hogy erre lett volna időm.
Jó, lesz, ami lesz, felkeltem ezt a szerencsétlent. Először kintről kopogtam, de semmi válasz. Aztán hallgatózok tovább, hallom, hogy horkol. Remek, de ez most akkor sem várhat. Benyitottam, aztán szólítgattam még egy kis ideig, amíg magához nem tért. Kezdtem mesélni, hogy mi van,  erre mondja, hogy ő most ehhez álmos. De engem ez most nem érdekel, a konyha meg uszoda. Nah, erre már felfoghatta, hogy nem viccelek, úgyhogy kitántorgott a konyhába (mezítláb). Végülis ez is egy felfogás, nem lesz vizes a papucsod - gondoltam magamban. Kisütöttük, hogy nagy lehet a nyomás a csövekben, úgyhogy szétkaptuk a radiátort, engettünk belőle egy kis vizet, és ezzel szerencsére sikerült is elhárítani a problémát. Mindenki boldogan és hullafáradtan tért aludni.